Köszöntő

18. Kék Madár Fesztivál.

Tizennyolc éves a Fesztivál.

Már nem is emlékszem, hogy gondoltam e arra az első fesztiválon, hogy

mi lesz tizennyolc év múlva?

Egyáltalán, számol e az ember ennyire előre?

Vajon gondol e a kisgyermek arra, hogy lesz ő majd

18 éves is egyszer? És a 18 éves arra,hogy

lesz ő 50 is? S mire gondol az 50 éves?

18 évesen érettségiznek gyermekeink. Érettségizik a Kék Madár is?

S, ha igen akkor milyen tantárgyakból?

Magyarból és történelemből , vagy angolból és matematikából , mint a többiek,

vagy másból?

Inkább összefogásból, segítőkészségből, odaadásból, kézfogásból, tenniakarásból....

... talán a legfontosabb tantárgyból a szeretetből?

Na és hányast kapott? Bízom benne, hogy legalább megfeleltet.

Talán jobbat, talán még jobbat?

Hányast adnánk önmagunknak kedves Emberek?

Merthogy a Kék Madár nem rajtunk kívül létezik,

boldogság, szeretet, jóság nincs nélkülünk, ez

mind-mind csakis bennünk van,

a Kék Madár mi vagyunk!

Mi vagyunk gyermekeink és önmagunk kék madarai, s ha ezt elhisszük,

akkor csodákra leszünk képesek!

Kedves Kalocsaiak,kedves Környékbeliek és kedves Távolabbiak,

Legyenek Kék Madarak! És azt se felejtsék el, hogy:

"....cseppenként telik meg a tenger..."

Ez a tizennyolcadik....

Köszönettel:

Lakatos György

Záradék a "Kék Madár Alapítvány a beteg gyermekekért" szövegéhez

Cseppenként telik meg a tenger. A Mi tengerünk is. Nem tudom ugyan pontosan, hogy hol van, pedig keressük sokan, azt hiszem mindannyian. Távol, vagy itt valahol, egyáltalán mekkora? Kis tavacska, vagy mindent beborító végeláthatatlan víztömeg?

Nem tudom, de sietünk, rohanunk tülekedünk, könyökölünk, botladozunk, sántikálink, hogy a partjára ülhessünk, csak legalább egy pillanatra, megláthassuk, egy fuvallatát elkaphassuk.

A Tenger fölött madarak köröznek, sokfélék: kicsik, nagyok, öklömnyiek, hatalmasak, zöldek, sárgák, s persze kékek is. Fürödnek a napsütésben, szállnak fel s alá, bíztatják a csüggedőket, s énekelnek szívünk örömére.

Vigyázzunk fészkeikre, kicsinyeik röptére, ne bántsuk Őket, s ha netán valamelyik a vállunkra repül, hallgassuk az énekét, ne zárjuk kalitkába egyiket se, a Kék Madarat se,

... s talán Egymást se.

Szóval, cseppenként telik meg a Tenger, de ha nem telik meg az se baj, csak ne száradjon ki soha.