|
Ez a XXI. Kék Madár Fesztivál,
(csak így egyszerűen,semmi kerek évforduló,nem most lettünk tinédzserek, és kamaszok sem,semmi extra, ez a huszonegyedik.)
Gondolkoztam, van e valami híres 21, de nem jön semmi, legfeljebb a kártyajáték, de azt meg nem szoktam ,a XXI. század ugyan eszembe jut,de arról még nem tudjuk, hogy milyen lesz...
Talán épp ez a nehéz, hogy nincs semmi különös ünnep, csak egy egyszerű hétköznap, pedig mi ünnepelni aztán tudunk.Kiöltözünk, rákészülünk, kifényesítünk,kedveskedünk, mosolygunk...s azután jön a hétköznap és rúgunk harapunk,mordulunk...nem lehetne egyszer fordítva??
De az ünnepeken se rúgjunk, legfeljebb morogjunk,és csak azon, hogy mikor jön már a hétköznap...
Ez egy hétköznapi, 21. Fesztivál lesz, nem hétköznapi művészekkel,nem hétköznapi közönségnek ezen a júniusi hétvégén, hét nem mindennapi programmal,napközben és este (általában héttől).
Jöjjenek,mi ott leszünk,ez a fantasztikus stáb itt alul,és várjuk Önöket és ha kérik,én megsütöm azt a 21 palacsintát...
A Kék Madár Fesztivál Szervezőbizottsága:
Lakatos György, Asperján Istvánné, Fehérvári István, Kovács László, Tóth Emese, Perity István, Soponyainé Nagy Edit, Tóth Tibor, Török Andrea, Madura Tünde
Az Alapítvány segítői:
Hunyadi János Középiskolai Kollégium, Kalocsa Város Önkormányzata, Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Nagyasszonyunk Katolikus Intézmények, Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár, Kalocsai Vagyonhasznosító és Könyvvezetői Kft, Kalocsai Városmarketing Kft., Kalocsa Menza Kft.
a "Kék Madár Alapítvány a beteg gyermekekért" szövegéhez
Cseppenként telik meg a tenger. A Mi tengerünk is. Nem tudom ugyan pontosan, hogy hol van, pedig keressük sokan, azt hiszem mindannyian. Távol, vagy itt valahol, egyáltalán mekkora? Kis tavacska, vagy mindent beborító végeláthatatlan víztömeg?
Nem tudom, de sietünk, rohanunk tülekedünk, könyökölünk, botladozunk, sántikálink, hogy a partjára ülhessünk, csak legalább egy pillanatra, megláthassuk, egy fuvallatát elkaphassuk.
A Tenger fölött madarak köröznek, sokfélék: kicsik, nagyok, öklömnyiek, hatalmasak, zöldek, sárgák, s persze kékek is. Fürödnek a napsütésben, szállnak fel s alá, bíztatják a csüggedőket, s énekelnek szívünk örömére.
Vigyázzunk fészkeikre, kicsinyeik röptére, ne bántsuk Őket, s ha netán valamelyik a vállunkra repül, hallgassuk az énekét, ne zárjuk kalitkába egyiket se, a Kék Madarat se,
... s talán Egymást se.
Szóval, cseppenként telik meg a Tenger, de ha nem telik meg az se baj, csak ne száradjon ki soha.
Lakatos György fagottművész
Az Alapító
|
